Angol kiejtési hibák, amiket az ember soha nem felejt el.

Miután évek óta tanítok angolt magyar gyerekeknek, észrevettem, hogy vannak bizonyos kiejtési hibák, amelyek szinte minden évben újra felbukkannak. És őszintén szólva, én ezeket a pillanatokat imádom.

Az abszolút bajnok kétségtelenül a “beach”. A diák éppen a csodálatos nyári nyaralásáról szeretne mesélni, és azt akarja mondani, hogy a “beach”-en, vagyis a tengerparton járt. De az a kis angol magánhangzó egy picit félremegy, és a “beach”-ből hirtelen “bitch” lesz.

Nos, a “bitch” szó eredeti jelentése nőstény kutya. Van egy másik jelentése is, amit valószínűleg nem fogok egyhamar felvenni a gyerekek szókincslistájára.  A vicces az, hogy miután elmagyaráztuk, mindenki kinevette magát, és túl vagyunk rajta, szinte soha többé nem hallom ezt a hibát. Megjegyzik.

Aztán jön a “sit” és a “shit”. Egyetlen apró hang különbségével a teljesen ártatlan “Please sit down”, vagyis “Kérlek, ülj le” mondatból olyan osztálytermi utasítás lehet, ami egészen biztosan nem szerepelt az aznapi óratervemben.  Megint nevetünk, elmagyarázzuk, kijavítjuk, és furcsa módon ezt is megjegyzik.

Aztán vannak azok a beszélgetések, amelyek szinte minden évben megtörténnek nálunk. Például egy gyerek mesél valakiről, akit látott, és teljes magabiztossággal közli:

“I saw a man with a bird on his face.”

Ezen a ponton tanárként több lehetőség is átfut az agyamon. Lehet, hogy félrehallottam. Lehet, hogy ez valami új divat. Vagy lehet, hogy Káposztásmegyeren mostantól teljesen normális dolog egy madárral az arcodon sétálni.

Szóval visszakérdezek:

“A bird? On his face?”

“Yes, Mitch! A big brown bird!”

És akkor végre leesik.

“Ahhh... a BEARD!”

“Yes! A beard!”

Hála az égnek. Egy pillanatra már tényleg érdekelt, hogyan sikerült rávenni azt a madarat, hogy ott maradjon.

A másik örök klasszikus a “bear” és a “beer”.

“What animal did you see at the zoo?”

“A beer!”

“A beer?”

“Yes! A big brown beer!”

És ott állok, próbálok komoly tanár maradni, miközben elképzelek egy hatalmas barna sört, ami békésen üldögél a Fővárosi Állatkertben.

“A BEAR?”

“Yes, Mitch! A bear!”

Természetesen. Medve.

Bár egy nagy barna sör valószínűleg a szülők körében népszerűbb lenne.

De pontosan ezért nem zavar, ha a gyerekek hibáznak az óráinkon. Sőt, ezekből a pillanatokból gyakran sokkal többet tanulnak. A gyerekeknek elég biztonságban és felszabadultan kell érezniük magukat ahhoz, hogy merjenek hibázni. Kijavítjuk, nevetünk rajta, helyesen begyakoroljuk, aztán megyünk tovább. És nagyon gyakran pont arra a kiejtésre emlékeznek örökre, amin az egész csoport nevetett.

A Káposztásmegyeri Nyelviskolában ebben nagyon hiszünk. A magabiztosság nem abból születik, hogy valaki soha nem hibázik. Hanem abból, hogy már nem fél hibázni.

És ha a gyermeketek egyszer úgy jön haza az angolóráról, hogy madarakról az emberek arcán, medvékről, sörről és egy bizonyos nagyon veszélyes “beach”-ről mesél, ne aggódjatok.

Valószínűleg nagyon jól sikerült az angolóra.